Noninvasiv sebészet MR-vezérelt fókuszált ultrahanggal: állatkísérletes modellek és klinikai tapasztalatok = Noninvasive surgery using MR-guided focused ultrasound: animal models and clinical experience

Az MR vezérelt fókuszált ultrahang sebészet (MRgFUS) noninvasiv módon képes a szervezet belsejében daganatos sejteket elpusztítani. Kutatásainkban 1.) állatkísérletes modellen vizsgáltuk az ultrahang kontrasztanyag potencírozó szerepét, valamint 2.) humán méh mióma kezelés hatékonyságának korai és középtávú kiértékelése volt MR képalkotás utánktövetéses vizsgálatok alapján. A FUS kezelés mikrobuborékos UH-kontrasztanyaggal való potencírozása kísérletsorozatunkban sikeresnek tekinthető. A csúcshőmérséklet kontrollhoz képest mért 132%-os átlagos növekedése bizonyítja, hogy elvárásainknak megfelelően a mikrobuborékok felületén jelentős a hangenergia-elnyelődés. A patkányvese jól perfundált szervként nagy koncentrációban tartalmazott mikrobuborékokat. A környező szövetek az esetek túlnyomó többségében nem károsodtak, így a szelektivitást is megfelelőnek értékelhetjük. Negyvenhárom betegen 3 és 6 hónapos MRI utánkövetéses vizsgálatok során értékeltük a kezelt miómák teljes volumenének, valamint a nem perfundált térfogatok változását. Szignifikáns mióma volumen csökkenés volt megfigyelhető 3 és 6 hónappal a kezelést követően (10-19%, p=0.022 és 19-29%, p<0.001). Az 5,4 cm alatti átmérőjű miómáknál nagy hatékonyságúnak bizonyult az MRgFUS eljárás, minthogy ebben az alcsoportban a csökkenés mértéke 35-18% volt. Eredményeink arra engednek következtetni, hogy kisebb miómák esetében hatékonyabb kezelés várható, amely a nagyobb arányú kezelhető térfogattal magyarázható. | MR-guided Focused Ultrasound Surgery (MRgFUS) is an evolving thermoablative technique for treatment of different benign and malignant tumors. The aim of this research project was 1,) to assess the effect of ultrasound contrast media on MRgFUS using animal experiments and 2.) to evaluate early and mid term effectiveness of MRgFUS in human uterine leiomyoma (fibroid) treatment based on MR imaging follow-up exams. MRgFUS treatment is more effective if ultrasound contrast media (microbubbles) are also present in the perfused area. Peak temperature increased with 132%, proving that acoustic energy is increasingly absorbed on the surface of the microbubbles. The perfused rat kidney was a well perfused organ for these experiments. Neighboring tissues had no major damage, proving sufficient selectivity. In the human study, 43 patients with uterine fibroids were treated by MRgFUS. MRI follow-up exams were performed 3 and 6 months after the procedure. Fibroid total and nonperfused volumes were compared and evaluated over time. There was a significant fibroid volume reduction at 3- and 6-month follow-up (10?19%, p=0.022 and 19-29%, p<0.001, respectively). Fibroids smaller than 5.4 cm in diameter can be ablated with high efficacy, in this subgroup of patients 35-18% volume reduction was found after 6 months. This study suggests that MRgFUS can be an effective alternative in uterine fibroid treatment in selected patients

A végtagi vénás adaptáció mechanizmusai tartós orthosztatikus és inverz-orthosztatikus gravitációs terheléshez egészséges és kórós körülmények között = Mechanism of adaptation to long-term orthostatic and inverse-orthostatic gravitation loading in the extremity veins

Bizonyítékok sorát tártuk fel annak igazolására ill. megerősítésére, hogy orthosztatikus jellegű krónikus gravitációs terhelésre - esetenként inverz-orthosztatikus (mikrogravitás modell) is - patkány alsó végtagi vénák mindhárom rétege adaptációs jellegű microvesiculáris, myogen ill. innervációs változásokkal válaszol. E kísérletes eredmények egy részét, pl. a vénás endothelium micro-vesiculáris és a media myogen válaszai vonatkozásában, már humán érvizsgálatokkal is sikerült megerősíteni. Emberi kutatásokra fejlesztett új, non-invazív módszerünkkel alapvető információkat nyertünk számos nagyvéna disztenzibilitásának testhelyzet-, nyomás-, régió- és korfüggő sajátosságairól egészséges és beteg (postthrombotikus) egyének vonatkozásában. Mivel a vérkeringési rendszer gravitációs alkalmazkodó képességének megítélésében meghatározó fontos az artériás vérnyomás viselkedése, kombinált tilt-telemetriás módszereket és protokollokat fejlesztettünk ki rövid- és hosszú-távú orthosztatikus, valamint inverz-orthosztatikus kardiovaszkuláris hatások jellemzőinek ill. mechanizmusainak tanulmányozására éber patkányokban. Meglepetésre, mindkét testhelyzetben artériás hipertenzió a válasz, amely sympathicus efferens függő és specifikus gravitációs hatásokhoz kötött (nemspecifikus stressz effektusát kizártuk). Igazoltuk, hogy e válasz vestibulo-sympathicus reflex, amely néhány nap alatt adaptálódik a tilt pozícióhoz. Publikált munkák száma összesen 83, ebből 22 eredeti nemzetközi (IF: 23,531). | Experimental evidence has been provided to show that all three layers of rat hind limb veins respond to chronic orthostatic or inverse-orthostatic body position (ground-base model of microgravity) with adaptive microvesicular, myogenic, and neural changes. A part of these results (microvesicular properties of the venous endothelium, enhanced myogenic response) has been verified in human studies too. Using a new method developed by us for human investigations, information has been collected to characterize the distensibility of different healthy and diseased (postthrombotic) large veins in respect of body position, blood pressure, body region, and age. Taking into consideration, that arterial pressure response to gravitation stress is decisive in the ability of the organism to adapt, we developed combined techniques and protocols using telemetry, tilt-cages with appropriate rat models for studying the nature and mechanism of short- and long-term cardiovascular reactions to orthostatic and inverse-orthostatic effects. Interestingly, both of these body positions resulted in hypertension which proved to be dependent on intact sympathetic innervation and was connected with gravitation effects. Non-specific stress was excluded. It has been proven that vestibulo-sympathetic reflex activation plays a role in these blood pressure responses which adapt to the tilt-positions in a few days. Total number of publications: 83 with 22 original papers in international journals (IF: 23.531)

Az arteria anonyma szűkületeinek minimálisan invazív, endovascularis terápiája sikeres és biztonságos = Percutaneous, endovascular treatment of innominate artery lesions is a safe and effective procedure

Az arteriaanonyma-stenosisok kezelésében az intervenciós radiológia (ballonkatéteres tágítás, illetve stentbeültetés) beavatkozásai kerültek túlsúlyba a sebészi terápia helyett. A szerzők az anonymaszűkületek kezelése során nyert tapasztalataikat mutatják be az olvasóközönségnek. A nemzetközi irodalomban fellelhető két legnagyobb esetszámú retrospektív analízisük beteganyagából emelnek ki két beteget, akik példáján az arteriaanonyma-laesiók kivizsgálását, kezelését, majd utánkövetését illusztrálják. A megbeszélésben pedig részletes irodalmi áttekintéssel támasztják alá e kezelés eredményességét és biztonságosságát. A 74 éves dohányzó férfi beteg hypertonia, hypercholesterinaemia és alsó végtagi claudicatio korábbi diagnózisaival, szédüléssel és felső végtagi claudicatióval jelentkezett. Kivizsgálása során 30 Hgmm felső végtagi vérnyomáskülönbség, a carotis-Doppler-ultrahangon szignifikáns stenosisra utaló poststenoticus nyomásgörbe, az arteria vertebralisban retrográd áramlás volt kimutatható. Diagnosztikus angiográfia során 80%-os stenosist igazoltak az arteria anonymán, amit egy ülésben primer ballonkatéteres tágítással és stentbeültetéssel oldottak meg. A beteg öt hónapos utánkövetése során neurológiai komplikáció vagy szignifikáns restenosis nem igazolódott. A második beteg 59 éves, szintén dohányzó nőbeteg volt, aki ismert hypertoniában és 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedett. A beteg jobb felső végtagi zsibbadással jelentkezett kivizsgálásra, amely során szubokkluzív arteriaanonyma-szűkület igazolódott. A diagnosztikus angiográfiát megelőző fizikális vizsgálat a jobb felső végtagon radialis pulzus hiányát igazolta, egyidejűleg az arteria carotis communisban proximalis, szignifikáns szűkületre utaló nyomásgörbe volt fellelhető. Primer ballontágítást követően a beteg 15 hónapos utánkövetési idő után is panasz- és tünetmentes, preoperatív tünetei nem tértek vissza, új neurológiai tünetek nem alakultak ki. Az esettanulmány két betegen illusztrálja a szerzők nagy esetszámú retrospektív tanulmányaik során nyert tapasztalatait, melyek szerint a transfemoralis arteriaanonyma-intervenció stentbeültetéssel vagy a nélkül jó sikerrátájú, biztonságos, napjainkban elsődlegesen választandó terápiás beavatkozás. Az irodalmi áttekintés adatai megerősítik, hogy az a. anonyma intervenciós radiológiai kezelése, ballonos tágítása, illetve stentelése eredményes és biztonságos. Orv. Hetil., 2011, 152, 1745–1750. | Percutaneous endovascular treatment (transluminar balloon angioplasty with or without stent implantation) of innominate artery lesions has become the treatment of choice prior to surgery in the past decades. Authors present the diagnostics, treatment and follow-up of two patients as examples from their largest series in the literature. A 74-year-old male patient with a history of hyperlipidemia, hypertension, nicotine abuse and lower limb claudication was admitted because of acute upper limb claudication and dizziness. Physical examination revealed blood pressure difference of 30 mmHg between his arms, and poststenotic flow pattern in the common carotid artery with retrograde flow in the vertebral artery on carotid duplex scan. Diagnostic angiography showed 80% stenosis of the innominate artery, which was treated with percutaneous transluminar balloon angioplasty with stent implantation. Follow-up examination at 5 months showed no significant restenosis or neurological complication. The second patient was a 59-year-old smoker female patient with hypertension and type 2 diabetes mellitus, who was evaluated for her upper limb claudication. Initial finding was the absence of radial pulse in the right side. Color duplex scan revealed proximal subocclusion, which was confirmed by angiography. In one stage, balloon angioplasty was made, with immediate pain relief. After 15 months the patient was symptom-free. These two cases demonstrate an excellent outcome of endovascular treatment of innominate artery lesions, as authors already reported in two retrospective studies. Balloon angioplasty with, or without stent deployment appears to be a safe procedure with excellent primary success rate. Review of international studies also indicates that endovascular therapy of the innominate artery is safe and effective. Orv. Hetil., 2011, 152, 1745–1750

Diffusion weighted magnetic resonance imaging demonstrates tumor response following palliative embolization of a recurrent shoulder plasmacytoma

We report the palliative embolization and functional imaging follow-up of a recurrent shoulder plasmacytoma. The multiple myeloma patient complained of severe pain and discomfort, while he could not tolerate further chemotherapy. The left shoulder lesion had earlier received a high dose of irradiation. Thus, the well-vascularized lesion was embolized via feeding arteries branching off from the left subclavian artery in two sessions. The patient's symptoms rapidly improved post-embolization and the serum free light chain ratio stabilized at a lower level. The follow-up magnetic resonance image showed increased diffusivity in previously restricted tumor foci. This has negatively correlated with the decreased fludeoxyglucose uptake on PET, suggesting post-embolization necrosis

Cerebral iodized lipid embolization via a pulmonary arteriovenous shunt: rare complication of transcatheter arterial embolization for hepatocellular carcinoma

We report the first European case of cerebral iodized lipid embolism post transcatheter arterial embolization for hepatocellular carcinoma. Lipiodol emboli and corresponding multifocal brain ischemia were documented with computed tomography (CT) and magnetic resonance (MR) in the acutely symptomatic patient. Transcranial Doppler sonography with contrast indicated a right-to-left shunt, while on a follow-u

Transmission of second-hand smoke sensitivity and smoking attitude in a family

introduction and objective. The role of genetic factors in nicotine dependence is well understood, but no information is available on the inheritability of second-hand smoke (SHS) exposure sensitivity and their co-variance. materials and methods. 186 adult same-gender pairs of twin (146 monozygotic, 40 dizygotic; 44+/-17 years+/-SD) completed a questionnaire. results. The model showed a significant role of unshared environmental factors influencing the co-variance between smoking habit and SHS sensitivity (re=-0.191, 95% CI, -0.316 to -0.056, or the total phenotypic correlation of rph=-0.406, p<0.001) without evidence for genetic covariation. Age, gender and country-adjusted analysis indicated 51.5% heritability for smoking habit (95% confidence interval/CI/, 6.2 to 89.8%), 49.7% for SHS sensitivity (95%CI, 19.1-72.0%), 35.5% for general opinions on SHS exposure in restaurants/cafes (95%CI, 10.7-58.6%), and 16.9% in pubs/bars (95%CI, 0.0-49.0%). conclusions. The co-variance between SHS sensitivity and smoking habits is driven mainly by the unshared environment. SHS sensitivity is moderately inheritable. The considerable influence of environmental factors on general opinions on SHS exposure in designated indoor public venues emphasizes the importance of smoking bans and health behaviour interventions at the individual level in developing an anti-smoking attitude

Modest genetic influence on bronchodilator response: a study in healthy twins.

AIM: To determine the reasons for large standard deviation of bronchodilator response (BDR) and establish whether there is a potential heritable component in healthy subjects. METHODS: 67 monozygotic and 42 dizygotic adult twin pairs were assessed for bronchodilator response (% change in FEV1 after inhaling 400 microg salbutamol). Univariate quantitative genetic modeling was performed. RESULTS: Multiple regression modeling showed a significant association between BDR and sex and baseline FEV1 (P<0.05), while no association was found with smoking habits, body mass index, or age. Within pair correlation in monozygotic twins was modest (0.332), but higher than in dizygotic twins (0.258). Age-, sex-, and baseline FEV1-adjusted genetic effect accounted for 14.9% (95% confidence interval, CI 0%-53.1%) of the variance of BDR, shared environmental effect for 18.4% (95% CI 0%-46.8%), and unshared environmental effect for 66.8% (95% CI 46.8%-88.7%). CONCLUSION: Our twin study showed that individual differences in BDR can be mostly explained by unshared environmental effects. In addition, it is the first study to show low, insignificant hereditary influences, independently from sex, age, and baseline FEV1